2010. május 14.
„Nem értem az embereket! Miként képesek úgy élni, hogy nincs az életükben semmi pompa és fényűzés? Hiszen ez nekik is rossz! Egy átlagos, kis senkik az emberek tömegében. Nincs, mi kiemelje őket a süllyesztőből, mégis boldogak. Felfoghatatlan. Pedig olyan jó…” – becsaptam naplómat.
Hogy lehettem ilyen felszínes, buta liba? Hogy lehettem ennyire kegyetlen az emberekkel? A válasz egyszerű: drága szüleim azt gondolták így lesz nekem a legjobb, csak azt nem tudták, hogy jó pár év múlva eldobnak maguktól. Bár ez nem az ő hibájuk. Dominic és én is hibásak vagyunk sorsunk effajta alakulásáért, de már nem tehetünk semmit. Már nem vagyunk tagja az elit társadalomnak, de cseppet sem bánom. Végre boldog életem lehet, és csak ez számít.
Szia, Szívem!♥:)
VálaszTörlésNagyon érdekel, hogy ebből mit fogsz kihozni. :) Kíváncsi vagyok, szóval lécci siess!!!
A linkcserében benne vagyok. :)
Puszi
Szia írtál hozzám és itt vagyok :)
VálaszTörlésNagyon jó , hogy végre nem egy tw fic lesz ebbből :) De arra kérlek, hogy ne írj olyan sablonos szövegeket hogy "nagyon tetszik a törim" mert tudom, hogy csak egy bemásolt szöveg. Csak akkor írd azt, hogy tetszik ha télleg tetszik...
Tetszik az alap sztori, kiváncsi vagyok, hogy mit fogsz ebből kihozni :)
Szia :)
VálaszTörlésén is itt vagyok és nagyon várom a folytatást :) kíváncsi vagyok az ikrekre :)